A legegyszerűbb szövegszerkesztő amelyet ismertetünk, a vi, melynek nevét hagyományosan betűzve ejtjük ki az angol fonetikai szabályok szerint.(víáj)
A vi rövidítés, amely a visual editor (látható szövegszerkesztő) elnevezésből ered, nevét onnan kapta, hogy a vi volt az első olyan UNIX alapú szövegszerkesztő, amely a szerkesztett szöveg több sorát is megmutatta a munka közben.A vi jónéhány előnye indokolja a kezelésének – legalább alapfokú – elsajátítását:
- A vi minden Unix alapú rendszeren megtalálható, ezért ha ismerjük, akkor nem érhet meglepetés – bárhová sodorjon sorsunk.
- A vi lassú telefonvonalakra készült, azért kiválóan alkalmas távoli gépeken történő munkára, így a segítségével lehetségessé válik hosszú dokumentumok módosítása akkor is, ha az egy másik kontinensen található.
A vi indítása és leállítása
A vi parancssorban való begépelésével és az állomány nevének megadásával nyithatjuk meg a fájlt szerkesztésre.
#vi /etc/passswd
Ez az állomány nem létezik, ezért egy ideiglenes fájlt hoz létre és első mentéskor hozza létre a tényleges fájl. A vi leállítása – most még magyarázat nélkül – kétféle módon történhet. Ha menteni kívánunk, akkor le kell ütnünk kétszer az Esc billentyűt, aztán begépeljük a :wq betűket, majd lenyomjuk az entert. Ha a mentésről le kívánunk mondani, akkor az Esc kétszeri lenyomását kövesse a :q! begépelése, majd az Enter lenyomása.
A vi állapotai
A vi többféle állapottal rendelkezik, amelyek meghatározzák, hogy a leütött billentyű milyen változást okoz a szövegeken. A legelemibb munka – egyetlen betű beszúrása egy meglévő szövegbe – sem képzelhető el a vi három alapvető állapotának megismerése nélkül, ezért fontos, hogy megértsük ezeket.
A három alapvető állapot a következő:
- normál mód A vi indítás után normál módban van. Ilyenkor a szöveg a képernyőn látszik, a kurzorral a szövegben mozoghatunk szöveget azonban begépelni nem tudunk. Normál állapotban ugyanis a leütött betűket a vi parancsként értelmezi, amelyek a szövegben változást idéznek elő – pl. kitörölhetünk egy sort vagy egy betűt a segítségükkel.
- beszúrás mód Ebben az állapotban írhatunk be szöveget az állományba, vagyis ekkor működik a vi írógépként.
- parancs mód Ebben az állapotában a vi az alsó sorban parancsot vár, amely általában több betűből áll. A parancs állapotban menthetjük pl. az állományunkat vagy léphetünk ki a vi-ból.
A vi indításkor normál állapotba kerül, gépelni tehát nem lehet ilyenkor. Ha gépelni szeretnénk, akkor meg kell nyomnunk az i betűt, ez szolgál ugyanis a beszúrás állapotba váltásra – normál állapotból. Ha a beszúrás állapotba lépünk, akkor – hacsak nincs kikapcsolva ez a szolgáltatás – az alsó sorban megjelenik a –INSERT– szöveg, jelezve, hogy a gépelést megkezdhetjük. Beszúrás állapotból visszatérni a normál állapothoz az Esc billentyű lenyomásával lehet. Ekkor az alsó sorból eltűnik az –INSERT– felirat jelezve, hogy visszatértünk a normál állapotba. Ha a billentyűzeten nincsen Esc feliratú nyomógomb, akkor használhatjuk a Ctrl+[ kombinációt helyette.Parancs állapotba a normál állapotból juthatunk olymódon, hogy kettőspontot gépelünk. Ekkor a kurzor a képernyő aljára ugrik s a vi parancsot vár. Amikor a parancs begépelése után lenyomjuk az Enter billentyűt, a vi a parancsot végrehajtja és automatikusan visszatér a normál állapothoz. Ha a parancsot – amit parancs állapotban az alsó sorba gépeltünk be – nem akarjuk végrehajtani, hanem vissza akarunk térni a normál állapotba, kétszer egymás után le kell nyomnunk az Esc billentyűt.A következő részben megtárgyaljuk a különböző parancsmódban használható alapvető billentyűkombinációkat.